Harmadik fejezet, amelyben arról értekezünk, hogy a szociális segély-e a legnagyobb gond, ami a román gazdaságot sújtja, ez viszi-e el a sok pénzt, amiért mi, dolgos emberek nem tudunk jobban élni.

Romániában Traian Băsescu elnöksége idején, 2010 után kezdődött a szegénység kriminalizálása, vagyis annak a beszédmódnak a meghonosítása, amely arról szól, hogy aki szegény, az önhibájából az, mert nem akar és nem szeret dolgozni, illetve, hogy a szociális segélyből élők magas száma elveszi, egyrészt, a pénzt a becsületes adófizetőktől, másrészt, pedig, ezért nem kapnak (olcsó és mindig rendelkezésre álló munkaerőt) a munkáltatók, akik egyébiránt dübörgővé tennék a román gazdaságot. 

Victoria Stoiciu kutató, újságíró szavait idézzük, amikor azt mondjuk, hogy a szegénység elleni küzdelem szegénység elleni hadjárattá alakult Romániában, és ez annyira leszivárgott a társadalom minden szintjére, hogy ma reflektálatlanul, kérdések és kétkedések nélkül mondjuk és írjuk bárhová, hogy a „segélyesek” a legtöbb baj forrása, legyen szó a közbiztonság romlásáról, a lassan haladó infrastruktúra fejlesztésekig, a gyenge egészségügyi ellátástól a román társadalom még mindig nagyobb százalékát sújtó szegénységig. 

A román „asistați sociali” kifejezés egy újkeletű, neoliberális kifejezés, tömbösíti és megbélyegzi azokat az embereket, akiknek semmilyen jövedelmük nincs. Ezt szoktuk összekeverni a „mi adónkból élnek” tömegével, miközben az összeg, amit a mi adónkból kapnak évente, arra nem lenne elég, hogy 2 km autópályát építsünk a legolcsóbb helyen. 

Mert mit mutatnak a számok és hogy vannak a helyes kifejezések?

A szociális segély helyes neve garantált minimális jövedelem (venit minim garantat), amelynek az összege egy személyes család esetében 170 lej/hónap, 5 személyes család esetében 631 lej/hónap. Az egész családnak, nem fejenként. 

2023 júniusában országos szinten (vagyis 19 millió lakosra számolva) 161.852 egyedülálló személy vagy család részesült ebben a juttatásban, ami összesen 48.755.100 lejbe, vagyis kevesebb, mint 10 millió euróba került az országnak. A juttatások összege 200 és 400 lej között mozog, a legkevesebb kedvezményezett Bukarestből (245) és Ilfov (851) megyéből van, a legtöbb Dolj (1.219) és Bákó (9.232) megyékből. Kovászna megyében, 199.903 lakosra számolva összesen 1.695 kedvezményezett részesül szociális támogatásban ezév szeptemberében, ez az összeg 619.295 lej volt. Ha ezt az összeget 12-vel szorozzuk, akkor is 7.431.540 lejre jutunk, ami 1,5 millió euró körül van egész évre.

A garantált minimális jövedelemből élők száma megyék közötti különbségének egyik valószerű magyarázata az adott megyében elérhető munkahelyek száma. Ott, ahol nagy a felvevő piac és folyamatos alkalmazás zajlik, ott sokkal kevesebb a „szociális segélyből” élők száma, míg azokban a régiókban, ahol egyébként is magas a munkanélküliek aránya, értelemszerűen emelkedik a juttatásra szoruló személyek száma is. 

Nyilván, a mélyszegénységi küszöb alatt élők száma ennél sokkal magasabb, viszont nem mindenki, aki jogosult, ad le kérést, vagy ha leadnak, akkor esetleg kiderül, hogy mégsem jogosultak. 

Miért nem adnak le kérést és miért nem jogosultak mind, akik nagyon szegények?

Azért nem adnak le kérést, mert nem éri meg. Egyrészt, olyan kicsi az összeg, hogy mindenképp kiegészítő jövedelemre van szüksége, továbbra is koldulnia vagy kukáznia kell a betevő falatért. A kérés leadása mellett nyilatkoznia kell a családtagok jövedelméről, valamint igazolást kell hoznia a Munkaerő ügynökségtől, hogy regisztrált munkakereső. A helyszíni szociális ankét igazolja (vagy sem), hogy jogosult a garantált minimális jövedelemre, és amennyiben igen, de van valami jövedelme vagy lesz azalatt, míg kapja a juttatást, a megítélt összegből levonják a jövedelme összegét és már csak a különbséget kapja meg. 

Nem kell a „szociális segélyből” élőket online kommentekben dolgozni küldjük, mert egyrészt kötelezően regisztrált munkavállalók, másrészt kötelező nekik közmunkát végezni ott és akkor, amikor a Polgármesteri Hivatal vagy az alárendeltségébe tartozó Szociális Igazgatóság küldi őket. 

Egyszóval, ha egy családnak a havi nettó jövedelme nem éri el a 675 lej/személyt, akkor jogosult kérés leadására, ami tulajdonképpen egy egész dosszié, ha figyelembe vesszük az összes dokumentumot, amit a kérés mellé kell csatolni, több különböző intézmény által kiállítva.   

A garantált minimális jövedelem összegét és a hozzáférés bonyolultságát figyelembe véve, a romákkal szembeni előítéleteket „racionalizáló” vádak közül talán az egyik leghelytelenebb és az igazsághoz legkevésbé közel álló az az állítás, hogy „a mi adónkból élnek”, ugyanis akik ebből élnek, azok leginkább túlélnek, a többiek meg nem élnek ezzel a lehetőséggel. 

Megj: 2023 januárjában fogadták el azt a törvénytervezetet, amely a garantált minimális jövedelem összegét és procedúráját módosítja, eszerint a juttatást ezután inklúziós minimál jövedelemnek fogják hívni és két tételből fog állni: beilleszkedési (inklúziós) segélyből és a gyermekes családok számára elérhető juttatásokból. A törvény jogerőre emelkedett idén áprilisban, viszont a vonatkozó módszertan csak 2024 januárjától lesz alkalmazható. 

A cikksorozat a “pRObléMA?” elnevezésű, a romákkal szembeni előítéletek leküzdését célzó érzékenyítő projektünk keretében készül, amelyet a romániai Nemzeti Kulturális Alap támogat. A cikksorozat célja a romákkal kapcsolatos “tudásunk” gazdagítása, az előítéleteink megértése és az elutasításunk mértékének csökkentése azáltal, hogy biztosnak hitt meggyőződéseket árnyalunk vagy más megvilágításba helyezünk.